Kvant

Áfás vagy sem? Minden, amit az ellenértékről tudni kell

Az általános forgalmi adózás egyik központi eleme az ellenérték. Létét és értelmét több, de minimum két síkon érdemes vizsgálni; a következőkben ezeket tekintjük át.

Az ellenérték az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénynek (Áfa tv.) már a 2. paragrafusában szerephez jut, amely szerint a termék importján kívül az összes többi ügyletnél az adóztatandóság előfeltétele, hogy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenérték fejében teljesüljön.

Fontos tehát, hogy az ügyletnek visszterhesnek kell lennie, ha ez hiányzik, akkor az egyéb feltételek esetleges teljesülésétől függetlenül sem kell áfát fizetni. (A félreértések elkerülése érdekében itt szükséges azonnal leszögezni: vannak olyan esetek, amikor ténylegesen nincs ellenérték, mégis kell áfát fizetni, de ezek jól körülhatárolt körben, valóban szabályt erősítő kivételként érvényesülnek, és az adóztatandóságot az Áfa tv. egy jogi fikció alkalmazásával éri el. A jogi fikció egy tudottan valótlan tényállás valóságosként való elfogadását jelenti, ami az inkriminált esetekben úgy érhető tetten, hogy az Áfa tv. ilyenkor az „ellenérték fejében teljesített” fordulattal operál.)

Mit jelent az ellenérték fejében való teljesítettség? Legalább három dolgot. Először: minimum két különböző személyt, illetve jogképes szervezetet. Másodszor: e két személy/szervezet közül az egyik kötelme az, hogy terméket értékesítsen vagy szolgáltatást nyújtson, a másiké pedig az, hogy viszontszolgáltatásként az ellenértéket megtérítse, ami az esetek döntő többségében pénzfizetést jelent, de nem zárható ki, hogy a vevő cserében maga is terméket értékesít, szolgáltatást nyújt. Harmadszor: e két kötelem között belső kapcsolatnak kell lennie, azaz egyiket a másik megszerzése érdekében teszik, s fordítva.

A nyomaték a belső kapcsolaton, a kölcsönösségen van, így az már közömbös, hogy például az ellenérték megtérítése jogi kényszeren vagy önkéntes elhatározáson alapul, illetve a két kötelem egyenértékűsége sem követelmény.

A kölcsönösség követelményének szem előtt tartása segítséget nyújthat magának az adóztatandó ügyletnek a megragadásában és azonosításában. Kivált vonatkozik ez a szolgáltatás nyújtására, amelynek törvényi meghatározása a maradékelvre épül („minden olyan ügylet, ami nem termék értékesítése”). Már a példálózó felsorolásból is kitűnik (Áfa tv.13. § (2) bekezdése), hogy ebbe a fogalomba nem pusztán aktív, tevőleges, hanem passzív, nem tevőleges magatartások (későbbi helytállásra való ígéret, helyzet tűrése, tevékenység abbahagyása, stb.) szintúgy beletartozhatnak.

Ilyen körülmények között pedig a viszontszolgáltatásra kötelezett oldaláról felmerülő kérdés („Minek fejében téríti az ellenértéket?”) sokszor hatékonyabb választ ad a szolgáltatás identifikálására, mert az az eredményre fókuszál, mint a másik oldal inkább folyamatelvű megközelítése. Ez különösen a teljesítés helyének megállapítása szempontjából lehet fontos, ahol a szabályozás még mindig eléggé cizellált, noha 2010 óta némileg egyszerűsödött.

Legyen elég hivatkoznom egy nemrégiben az Adózóna.hu-n megjelent kérdés-válaszra. A kérdésben említett ügy érdeme végső soron azon múlik, hogy az igénybevevő miért fizet? – adott hirdetés megjelenéséért (Áfa tv. 37. § (1) bekezdése), avagy egy ingatlanon levő hirdetési felület kizárólagos használatáért (Áfa tv. 39. § (1) bekezdése).

A másik sík már nem annyira elvont, jóllehet az előbbivel összefügg; nem másról, mint az áfa alapjáról van szó. Az összefüggés rögtön világossá válik, elégséges csupán csak arra utalni, hogy fő szabályként az áfa alapja soha nem az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás saját értéke, hanem a cserébe kapott ellenérték (Áfa tv. 65. §-a). Igaz ez a megállapítás a cserére is, ilyenkor az egyik ügylet a másiknak az ellenértéke, s fordítva (Áfa tv. 66. §-a).

A „fő szabály” hangsúlyozása nem véletlen, két esetkörre ugyanis más szabályok vonatkoznak. Az egyikbe értelemszerűen azok az esetek tartoznak, ahol nincs valóságos ellenérték, de a korábban említett fikciós szabály alkalmazása miatt adóalapot kell képezni. Itt az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás Áfa tv. által meghatározott „saját értéke” válik az adó alapjává (68. és 69. §-ok).
A másik esetkörben csak annyiban van eltérés, amennyiben a valóságos ellenérték helyett a szokásos piaci ár (Áfa tv. 255. §-a) képezi az áfa alapját, mert előbbi aránytalanul eltér utóbbitól, ami mögött a jogilag független, de gazdaságilag nem független felek (Áfa tv. 259. § 13. pontja) azon törekvése áll, hogy a fizetendő áfa összegét minimalizálják, illetve a levonható előzetesen felszámított áfa összegét maximalizálják. Mivel a szóba jövő eseteket az Áfa tv. tételesen, azaz taxatívan (zárt körűen) határozza meg, ezért ezt a korrekciós szabályt megszorítóan kell alkalmazni (Áfa tv. 67. §-a).

Arra a kérdésre viszont, hogy mikor tér el aránytalanul az ellenérték a szokásos piaci árhoz képest, az Áfa tv. már nem ad további jogi fogódzókat, így azt az összes releváns körülmény ismeretében, esetről esetre kell mérlegelni. (Mindenesetre a joggyakorlatban kvázi hüvelykujjszabályként honosodott meg a római jogból eredeztethető úgynevezett „felén túli sérelem” alkalmazása.)

Visszatérve az ellenértékhez, a fogalomra az Áfa tv. saját meghatározást ad (259. § 6. pont). E meghatározásból kitűnik, hogy az ellenérték léte vagy nem léte nem függ más jogszabály rendelkezéseitől, így például attól sem, hogy az adott jogszabály milyen címkével illeti (támogatásnak, költségtérítésnek, -hozzájárulásnak, stb.), vagy az elszámolásáról miként rendelkezik (árbevétel, egyéb bevétel, stb.). A lényeg a tartalmon van, azaz az előzőekben már részletesen tárgyalt kölcsönösségen.

Épp a kölcsönösség hiánya miatt nem minősül ellenértéknek a kártérítés, amit az Áfa tv. egyébként a fogalom-meghatározásban is kivételként említ. (Ebből a szempontból ezek után már közömbös, hogy a kártérítés kontraktuális vagy deliktuális felelősségen alapul.) A kölcsönösség elvének következetes végigvitele azzal a következménnyel is járhat, hogy ellenértéket nem kizárólag az térít, aki a termék beszerzésével, szolgáltatás igénybevételével maga gazdagodik, hanem olyan harmadik személy is, aki utóbbira tekintettel fizet a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának.

Ennek speciális esete, amire az Áfa tv. nevesítetten utal, amikor az állam (önkormányzat) árat, díjat közvetlenül befolyásoló támogatás folyósításával lehetővé teszi a termékhez, szolgáltatáshoz való kedvezményes hozzájutást (gyógyszereknél, gyógyászati segédeszközöknél, közösségi közlekedésnél, stb.). Ezek a támogatások szintén növelik az áfa alapját.

2015-től jelentősen bővül a transzferár szabályozás alá eső társaságok köre

A benyújtott adócsomag 2015-től bevezetné az ügyvezetés egyezőségének fogalmát, melynek köszönhetően az eddiginél szélesebb kört fognak érinteni a kapcsolt vállalkozások közötti transzferárakra vonatkozó adminisztrációs kötelezettségek és vizsgálatok.

Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója felhívta a figyelmet arra, hogy a módosítások iránya megfelel az eddigi tendenciáknak, hiszen a NAV évről évre szigorúbban vizsgálja a vállalatcsoportok belső árait. Így míg 2011-ben még csak 18 milliárd forint volt a transzferár-ellenőrzések során feltárt adóhiány, 2013-ban már meghaladta a 33 milliárd forintot.

Míg az egymástól független üzletfelek lényegében szabadon árazhatják be ügyleteiket, és nyilvántartási kötelezettségük sincs, az egy tulajdonosi körhöz tartozó – más szóval kapcsolt – vállalkozások között alkalmazott „belső” árakat, vagyis a transzferárakat ár-kiigazítási és transzferár-nyilvántartási kötelezettség terheli. Amennyiben a „belső” ár nem felel meg a piacon szokásos árszintnek, akkor ezt ki kell igazítani. Például, ha egy társaság anyavállalatától a piacon szokásos mértékhez képest jelentősen drágábban szerez be készterméket, a leányvállalat társasági adóalapját meg kell növelni a különbözet összegével. Ráadásul az alkalmazott transzferárat bizonyos kivételektől eltekintve transzferár-nyilvántartással kell alátámasztani, amely jelentős idő- és költségteher az adózók számára.

A 2014. október 21-én benyújtott adótörvény-javaslat 2015-től jelentősen kibővítené a kapcsolt vállalkozások fogalmát. Az új meghatározás értelmében már nem csak azok a társaságok minősülnének kapcsolt vállalkozásnak, amelyek – leegyszerűsítve – azonos tulajdonosi körbe tartoznak, hanem azok is, amelyek csak ügyvezetésükben egyeznek meg – emelte ki Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető partnere. Az ügyvezetés egyezősége ugyanis döntő befolyással bírhat a vezetett társaságok üzleti és pénzügyi politikájára.

A jogszabály változás hatására tehát teljesen új vállalkozói kör kerülhet be a transzferár kötelezetti körbe.

Ráadásul az új szabályozás gyakorlati értelmezése sem egyszerű. Vannak egyértelmű esetek, 2015-től például ha valaki önálló ügyvezetője több cégnek, azok tulajdonosi szerkezetüktől függetlenül kapcsolttá válnak. Ellenben vannak még nehezen értelmezhető helyzetek is, például az együttes aláírási jogból fakadó részleges ügyvezetői egyezőség esete.

Mindenesetre, a hasonló helyzetben lévő vállalatoknak érdemes már most elemezni helyzetüket, és készülni az új kötelezettségekre a transzferárazás és annak dokumentációja terén.

Megszorítás és lazítás a szocho-kedvezményekben: ki veszít, ki nyer?

Több helyen bővül, más helyeken viszont jelentősen szűkül a munkáltatók által a szociális hozzájárulási adóból (szocho) igénybe vehető kedvezmények köre a kormány által beterjesztett adótörvény-módosítási csomag szerint.

A szociális hozzájárulási adót szabályozó 2011. évi CLVI. törvény 459. § (2) bekezdése felsorolja azokat a kedvezményeket, amelyek a számított szociális hozzájárulási adót – akár a számított adót meghaladó mértékben – csökkentik. A kormány által benyújtott T/1705. számú törvényjavaslat alapján ezen kedvezmények köre bővülne a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások, valamint a kutatók foglalkoztatása után járó adókedvezménnyel.

Az említett rendelkezés tehát a következőképpen módosulna:

„A fizetendő adó megállapításánál a számított adót – e törvény külön rendelkezése alapján akár a számított adót meghaladó mértékben – a következő adókedvezmények csökkentik:

a); a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások adókedvezménye

b) a Karrier Híd Program megvalósítását célzó adókedvezmény;

c) a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű társadalmi csoportok és a munkaerő-piacról tartósan távollévők foglalkoztatása, munkaerő-piaci versenyképességük kiegyenlítése, valamint a pályakezdő fiatalok gyakorlati munkatapasztalat-szerzésének megkönnyítése céljából más törvényben meghatározott, annak rendelkezése szerint az adóból érvényesíthető adókedvezmény;

d) a szakképzettséget nem igénylő munkakörökhöz kapcsolódó adókedvezmény;

e) a kutatók foglalkoztatása után járó adókedvezmény.”

Jó hír a kisgyermekes munkavállalóknak és foglalkoztatóiknak, hogy a törvényjavaslat alapján a gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmények esetében a részmunkaidőben foglalkoztatottaknál nem kell alkalmazni az arányosítási szabályt. Így akár bruttó 100 000 forint összeghatárig érvényesíthetnek kedvezményt a foglalkoztatók a részmunkaidős foglalkoztatás esetén is.

Jelentős szigorítás ugyanakkor, hogy 2015. január 1-jétől a költségvetési szervek nem érvényesíthetik az alábbi szocho-kedvezményeket:

– a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után az adókedvezményt,

– a huszonöt év alatti és az ötvenöt év feletti foglalkoztatott munkavállaló után érvényesíthető adókedvezményt,

– a tartósan álláskereső személyek után érvényesíthető adókedvezményt és

– a gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállaló után érvényesíthető adókedvezményt.

Az Európai Bizottság megalkotta a 1407/2013/EU, valamint a 651/2014/EU bizottsági rendeleteket. Ezen rendeletekre tekintettel a csekély összegű támogatás odaítélésének feltétele, hogy a kedvezményezett nyilatkozik arról, miszerint az előző három pénzügyi évben általa igénybe vett csekély összegű támogatások támogatástartalma nem haladja meg a 200.000 eurónak, közúti szállítási ágazatban a 100.000 eurónak megfelelő forint összeget.

A törvényjavaslat erre tekintettel tartalmazza, hogy a megváltozott munkaképességű vállalkozók után érvényesíthető adókedvezmény alapján nem nyújtható csekély összegű támogatás az 1407/2013/EU bizottsági rendelet 1. cikkében meghatározottakra, azaz

– a halászati és akvakultúra tevékenységre;

– a mezőgazdasági termékek elsődleges termelésére;

– a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásoknak, ha a támogatás összege az elsődleges termelőktől beszerzett vagy az érintett vállalkozások által forgalmazott ilyen termékek árához vagy mennyiségéhez kötődik, illetve, ha a támogatás feltétele az elsődleges termelőknek történő teljes vagy részleges továbbadása;

– harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységekhez nyújtott támogatásra, nevezetesen az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez vagy az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó támogatáshoz;

– az importáruval szemben belföldi áru használatához kötött támogatásra.

A javaslat rögzíti, hogy a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások adókedvezménye a 651/2014/EU bizottsági rendelet hatálya alá tartozó regionális beruházási támogatási programnak minősül.

Végezetül 2015. január 1-étől hatályon kívül helyeznék a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó kedvezményekre vonatkozó, valamint a Start kártyákkal összefüggő szabályokat, tekintettel arra, hogy nettó bérek megőrzésének kedvezménye megszűnt 2014. január 1-jétől, míg a Start kártyák utáni szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésének végső időpontja 2014. december 31.

Kisokos kata regisztrációhoz

Az adóalanyiság év közben is választható azzal, ha az adóalany az adóévre az Szja tv. szerinti átalányadózást vagy az egyszerűsített vállalkozói adó szerinti adóalanyiságot választotta. Hogy mik a további teendők, ha így döntöttünk? Íme a legfontosabb tudnivalók.

A tevékenységét év közben kezdő vállalkozás a bejelentését az állami adóhatósághoz való bejelentkezéssel egyidejűleg teljesítheti. Ebben az esetben az adóalanyiság a vállalkozás nyilvántartásba vételének napjával vagy  – ha az korábbi időpont – a létesítő okirat ellenjegyzésének napjával  jön létre, hívja fel a figyelmet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a saját információs füzetében. Tehát onnantól teljesíteni kell az adott hónapra eső adófizetési kötelezettséget is, akkor is, ha akár csak pár nap van hátra az adott időszakból! A már működő adózók esetében az adóalanyiság a feltételek megléte esetén a választás bejelentését követő hónap első napjával jön létre.

A tevékenységüket év közben kezdő vállalkozások esetében az adóalanyiság választásával kapcsolatos nyilatkozat adatai elektronikus úton – a járási, fővárosi kerületi hivatalok okmányirodai és a cégbírósági nyilvántartásba vételi kérelemmel egy időben, egyablakos rendszeren keresztül érkeznek meg az állami adóhatósághoz. (Az elektronikus ügyintézéshez Ügyfélkapu-regisztrációra lesz szükség!)

Ha megfizetik, lehet rendes nyugdíjuk a katásoknak

2014. január 1-jétől a katás vállalkozóknak lehetőségük van elérni, hogy egy év befizetés egyévnyi szolgálati időt jelentsen – és ne kevesebbet.

A bejelentendők köre és a bejelentés adattartalma

Az adóalanyiság választásának bejelentésével egyidejűleg a kisadózó vállalkozásnak kötelező bejelentenie azon magánszemély tagját/tagjait, aki/akik bármilyen jogviszonyban – ide nem értve a munkaviszonyt – végzett tevékenység keretében részt vesz/vesznek a vállalkozás tevékenységében.

A kata hatálya alá bejelentkezett kisadózó vállalkozásnak legalább egy fő kisadózót be kell jelentenie. A kisadózó vállalkozás köteles bejelenteni kisadózóként a vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében ellátó, a kisadózó vállalkozással megbízási jogviszonyban álló és a személyes közreműködésre köteles tagokat.

A kisadózó vállalkozás tevékenységében a bt., a kkt. kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre. E szabály megsértésével a vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának kell tekinteni.

A bejelentésben nyilatkozni kell arról is, hogy a kisadózó főállású kisadózónak minősül-e, valamint nyilatkozni lehet arról is, ha a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adó megfizetését választja. Ezt jelölni kell a kitöltendő nyomtatványon. A nyomtatvány fajtája függ a székhely földrajzi helyétől, azaz onnan kell letölteni, ahol a székhely be lesz jegyezve. A nyomtatvány kitöltéséhez általános nyomtatványkitöltő is szükséges, mint bármilyen bevalláshoz.

Ami még kell

Ha áfa-körbe léptünk, akkor kötelező a bankszámla nyitása, egyéb esetben elfogadható a privát bankszámla használata is, de ha túl sok a privát tétel, akkor azért szerencsésebb a külön vállalkozói bankszámla. Szükségünk lesz egy számlatömbre és egy bélyegzőre is.

Ha csak készpénzes értékesítésünk lesz, akkor elegendő a készpénzes számlatömb, de azért jó, ha van olyan is, ami az átutalásos fizetésre is alkalmas. Ha katások leszünk, akkor a számlára feltétlenül rá kell írni, hogy KISADÓZÓ, különben mulasztási bírságra számíthatunk. Talán a legjobb lenne rögtön a bélyegzőre is ráíratni – tanácsolja Vuray György, a Vállalkozás Okosan szakértője.

A főállású és a nem főállású kisadózó közötti különbségtétel azért lényeges, mivel a fizetendő tételes adó nagysága a bejelentett kisadózók számától és attól függ, hogy a kisadózó főállású-e vagy sem. A főállásúként bejelentett kisadózó biztosítottnak minősül.

Kata és az iparűzési adó

A kisadózó vállalkozás az állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén választása szerint jogosult az adó alapjának egyszerűsített meghatározására. Fontos azonban, hogy ehhez ezt az adóalanyiság kezdetétől számított 15 napon belül be kell jelentenie.

A katás vállalkozások az iparűzési adó alapjának meghatározásához a főszabály és az úgynevezett 80 százalékos szabály mellett választhatják azt is, hogy székhelyre és telephelyre önkormányzatonként 2,5 millió forint adóalap után fizetnek iparűzési adót.

Fontos, hogy ez a választásbejelentés a teljes katás időszakára szól, nem módosítható, és a bejelentkezési, bejelentési, bevallási nyomtatvány végrehajtható okiratnak minősül. A kisadózó vállalkozásnak ezen nyilatkozatát követően nem lesz adóelőleg-bejelentési, -bevallási és -fizetési kötelezettsége, valamint adóbevallás-benyújtási kötelezettsége. Így csak az arányosítás miatt lenne szükség további bevallásra, azaz, ha az adóalanyiság év közben megszűnik, vagy ha a vállalkozás szünetelt.

Kisadózók tételes adója – kata

Az egyéni vállalkozók és egyéni cégek mellett csak a kizárólag magánszemély tagokból álló betéti vagy közkereseti társaságok (bt., illetve kkt.) választhatják a tételes adót, vagyis más gazdasági társaság, például kft. nem. Magánszemélynek pedig ahhoz, hogy a kata szerint adózhasson, előbb be kell jelentkeznie egyéni vállalkozónak.

Nem választhatja a katát az a vállalkozás, amelynek 100 ezer forintot meghaladó adótartozása van, adószámát az adóhatóság a bejelentést megelőző két éven belül törölte, vagy ebben az időszakban jogerősen fel volt függesztve. Kizáró feltétel továbbá, ha a vállalkozás a TEÁOR 2008 szerint saját tulajdonú, illetve bérelt ingatlan bérbeadásával, üzemeltetésével kapcsolatosan bevételt számol el (68.20). (Eredetileg biztosítási ügynökök sem választhatták ezt az adónemet, e tevékenység kizárását azonban a tavaszi adójogszabály-modósítások alkalmával törölték.)

A katás vállalkozó mindaddig, amíg éves árbevétele nem éri el a 6 millió forintot havi 50 ezer forint adót köteles megfizetni, amellyel valamennyi adó és járulékkötelezettségének eleget tesz. Az árbevételi plafon túllépése ugyanakkor itt nem jár az adó hatálya alóli kieséssel, a többlet után 40 százalék adót kell leróni.

Kin csattan az ostor? Óriási elvonást generálnak a „kisadók”

Egyes gazdálkodók belerokkanhatnak, ha nem hárítják tovább a lakosságra a 2015-ös adóváltozások között szereplő új, illetve növelt terheket, például az élelmiszeradót, vagy a kollektív befektetési formák különadóját.

A kisebb adónemeket, vagyis az úgynevezett különadókat tekintve nagy fantáziáról ad tanúbizonyságot az Országgyűlésnek T/1705-ös számon benyújtott törvényjavaslat, amelynek általános megvitatását már le is tudta a Parlament. Most négy kisebb adónem módosítási javaslatára térek ki. Bár ezek terjedelmileg csak vékony szeletei az adócsomagnak, hatásuk annál nagyobb lehet a gazdálkodókra, illetve a lakosságra.

A pénzügyi szervezetek különadóját még 2010-ben fogadta el az Országgyűlés. Ennek egyik új elemeként jelenik meg a módosításban a kollektív befektetési formák különadója, ami gyakorlatilag a befektetési alapkezelőket terhelné. Az új adó minden kollektív befektetésre vonatkozna, amely több befektetőtől tőkét gyűjt olyan célból, hogy azokat a befektetők javára befektesse. Az adó alapja a közvetlenül vagy alapkezelői díjon keresztül fizetett jutalék, nevezetesen a forgalmazási díj, amelynek a negyedét adóként kellene befizetni. Az adót negyedévente kellene bevallani és befizetni.

Mit is jelent ez? A befektetési alapkezelőknek két választása van: vagy áthárítják az adót részben vagy egészben a befektetetési jegyek vevőire, azaz a megtakarítókra, vagy saját eredményük megcsappanna, vagy eltűnne. (A Napi Gazdaság számításai szerint a tíz legnagyobb cégre 9,35 milliárd forint különadó hárulna, ami elvihetné a szektor nyereségének nagy részét.) Ebből fakadó kényszer lehet a különadó áthárítása a megtakarítókra, ami viszont jelentősen csökkentené a hozamokat. Ez egyben az is jelentené, hogy az állampapírokkal szembeni versenypozíció jelentősen romlana, ami feltehetően visszavetné az alapokat. (Szeptember végén a befektetési alapokban 5418 milliárd forint volt alapokban, bár ennél nagyobb összeget – 8200 milliárd forint – kezeltek.) A „befektetési” különadó javasolt új formája mellett visszavonnák a régebbi pénzügyi különadóként terhükre megállapított ilyen jellegű kötelezettség.

A módosítás jelentősen emelné az egyszerűen csak „élelmiszeradónak” rövidített élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. Az adó mértéke jelenleg egységesen az előző évi nettó árbevétel jövedéki és népegészségügyi termékadó nélküli részének 0,1 százaléka. Az új javaslat szerint viszont sávos lenne az adózás, a következő mértékekkel:

–         az 500 millió forintot meg nem haladó rész után 0%,
–         az 500 millió forintot meghaladó, de 50 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,1%,
–         az 50 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 1%,
–         a 100 milliárd forintot meghaladó, de 150 milliárd forintot meg nem haladó része után 2%,
–         a 150 milliárd forintot meghaladó, de 200 milliárd forintot meg nem haladó része után 3%,
–         a 200 milliárd forintot meghaladó, de 250 milliárd forintot meg nem haladó része után 4%,
–         a 250 milliárd forintot meghaladó, de 300 milliárd forintot meg nem haladó része után 5%,
–         a 300 milliárd forintot meghaladó része után 6%.

Érdemes egy kis becslést végezni, hogyan hatna ez a jelenlegi legnagyobb hálózatokra. A Tesco a múlt évi bevétele alapján 25,5 milliárd forintot fizetne, míg a Sparnak majdnem ennek a fele (mintegy 12 milliárd forint) lenne a terhe. Ugyanakkor előnyhöz jutnának a franchise jellegű szerveződések, mint például a CBA és Coop. A fenti adónem több vonatkozásban hasonlít a 2012-ben – az Európai Bíróság vizsgálata előtt – megszüntetett kereskedelmi különadóra, igaz annak mértéke jóval kisebb volt, „csak” az árbevétel 2,5 százalékig emelkedett. Tekintettel a felügyeleti díj jelentős emelkedésére – egyes esetekben tízszer, de a felső kategóriákban hatvanszor haladja meg a jelenlegit –, várható, hogy ezek az élelmiszerárakban, vagy a beszállítók árainak leszorításában részben vagy egészében kifejezésre jutnának, illetve a piaci szereplők közti pozíciók átrendeződhetnek.

A népegészségügyi termékadó új termékcsoportot, az alkoholos italokat is bevonná a hatálya alá. Így az alkoholok sokszínű adózása ezzel is dúsulna: sávos, alkoholtartalomtól függő adókulcsokat vezetnének be. Ezek mértéke az alkoholtartalomtól függően literenként 20 forinttól 900 forintig terjedne. Ugyanakkor kikerülnének ezen adó alól a legalább 20 százalék méztartalmú, de legfeljebb 40 százalék cukortartalmú előrecsomagolt cukrozott készítmények, (ez utóbbiak már egészségesnek minősülnek).

Ezek fényében érdemes kitérni a távközlési adóba csomagolt „internetadó” útjára, tekintettel arra, hogy ez sokat elárul a kommunikáció módjáról is. Gyakorlatilag egyeztetés nélkül jelent meg október 21-én a szinte átláthatatlan törvényjavaslatban, pár szakaszban a távközlési adó módosítása, miszerint a távközlési szolgáltatás része az internet-szolgáltatás is. Ebben az esetben az adó alapja a „felhasználó által lebonyolított, gigabyte-ban kifejezett adatforgalom.” Az „internetadó” mértéke minden megkezdett gigabyte esetén 150 forint, amelyet az adatforgalom lebonyolítását követő második hónap 20-áig kell megállapítani, bevallani, megfizetni. A benyújtott javaslatban nem volt semmilyen korlátozás. Erre vonatkozóan hivatalos háttérszámítások nem jelentek meg, így a becslések elég durván szóródtak 20 milliárd és 200 milliárd forint közt. Különböző okok miatt jelentős társadalmi ellenállás nyilvánult meg a távközlési adóba csomagolt új adónem ellen (október 26-i tüntetés). Az adót védő kormányzati kommunikáció többek közt arra hivatkozott, hogy az adónem nem hárítható tovább, ezt követően részletes vitára alkalmasnak találta a Parlament a törvényjavaslatot. Október 27-én Rogán Antal módosító indítványában az előfizetőkre vonatkozóan havi maximumot javasol, és ebben új elemként szerepel az, hogy az adó alanya a szolgáltató, illetve az internetadót az adó alanya fizeti meg. Ezt az indítványt Rogán november 3-án visszavonta, majd az Országgyűlés gazdasági bizottsága is visszavonta az adócsomag internetadóra vonatkozó részét.

A fenti módosításokkal kapcsolatban elmondható, hogy néha ugyan nem adó formájában jelennek meg – például felügyeleti díj –, de jelentős hatással vannak egyes kiemelt szektorok kulcsszereplőire, s így az állam számottevően átrendezheti a piacot. Ezek olyan értelemben eltérnek az általános forgalmi adótól, hogy a gazdaságirányítás szelektív eszközei és előre nehezen vagy nem kiszámíthatóak, s szinte „sokkszerűen” hatnak az adott szereplőkre. A „finomszabályozással” ellentétesen, idő hiányában nem adnak rövid távú alkalmazkodási lehetőséget az érintetteknek, hosszabb távon pedig érdemes vizsgálni az árak hatását, illetve a piacról való kivonulási hatást.